Speciális periimplantáris sebészet és parodontológiai ellátás

Az íny- és fogágybetegségek megelőzése és gyógyítása – korszerű módszerekkel.

Mi a parodontológia?

A parodontológia a fogászat azon szakterülete, amely a fogágy – azaz a fogtartó szövetek – egészségével és patológiájával foglalkozik. E struktúrák magukban foglalják a fogínyt (gingiva), az alveoláris csontot, a gyökérhártyát, valamint a foggyökeret borító cementet. Rendelőnkben a parodontológiai diagnosztika és terápia kiemelt szerepet kap, hiszen a fogágy állapota alapvetően meghatározza mind a saját fogak, mind az implantátumok hosszú távú stabilitását.

Miért fontos a parodontológia?

Az egészséges fogágy a tartós fogpótlás egyik legfontosabb alappillére. Klinikánkon minden protetikai beavatkozást kizárólag alapos dentálhigiéniai előkészítést és tökéletes szájhigiénia elérését követően végzünk el. Végleges fogpótlást addig nem készítünk, amíg valamennyi érintett fog vagy implantátum hosszú távú prognózisa nem egyértelmű – megelőzve ezzel a fogágybetegség (parodontitis) vagy az implantátum körüli gyulladás (periimplantitis) későbbi kialakulását.

A kezeletlen fogágybetegség a felnőttkori fogvesztés leggyakoribb oka, emellett a krónikus szájüregi gyulladás összefüggésbe hozható szív- és érrendszeri megbetegedések, valamint cukorbetegség fokozott kockázatával is. Éppen ezért a parodontológiai szűrés és kezelés nemcsak a mosolya, hanem általános egészsége védelmét is szolgálja.

A fogágybetegség tünetei és diagnosztikája

Mikor forduljon hozzánk?

A pontos diagnózis felállítása a sikeres parodontológiai kezelés alapja. Rendelőnkben a vizsgálatot dentálhigiénikus végzi, aki részletes parodontológiai státuszt vesz fel. Ennek során az alábbi paramétereket rögzítjük:

  • Tasakmélység mérése – parodontális szondával vizsgáljuk a fogíny és a fog közötti tasak mélységét, amely lehet lágyrészi vagy csontos eredetű (csontkráter).
  • Fogmobilitás felmérése – a fogak mozgathatóságát háromfokozatú skálán értékeljük: az 1-es fokozat 1 mm-es egyirányú elmozdulást jelent, a 2-es több mint 1 mm-es, többirányú mozgást, míg a 3-as fokozat függőleges irányú mobilitást jelez, amely kezelés nélkül a fog elvesztéséhez vezet.
  • Ínyvérzési index – a fogíny vérzékenységét szondázáskor háromfokozatú skálán rögzítjük, amely a gyulladás mértékét jelzi.
  • Parodontális röntgendiagnosztika – párhuzamos technikával készült röntgenfelvételeken (parodontális státuszfelvétel) értékeljük a fogakat körülvevő alveoláris csont szintjét és állapotát.

Parodontológiai kezelési lehetőségek

A fogágybetegség kezelése – a diagnózistól a terápiáig

A parodontológiai kezelést minden esetben a részletes diagnosztika alapján tervezzük meg. A fogágybetegség jellemzően fokozatosan alakul ki: kezdetben fogínygyulladás (gingivitis) formájában jelentkezik, amely a fogak felszínén lerakódó bakteriális biofilm (plakk) következménye. Amennyiben a lepedék nem kerül eltávolításra, az íny alatti területekre is kiterjed, majd mineralizálódva subgingivális fogkővé alakul. Kezelés hiányában a gyulladás a mélyebb fogtartó szövetekre – az alveoláris csontra – is ráterjed, ami visszafordíthatatlan károsodáshoz és végső soron fogvesztéshez vezethet.

Konzervatív és fogmegtartó parodontális kezelések

A fogmegtartó parodontális műtéteket zárt és nyitott kürettálásra osztjuk. Zárt kürettálás esetén konzervatívabb sebészi megközelítést alkalmazunk: a beavatkozás nem érinti az esztétikai ínylefutást, nem igényel lebenyes feltárást, így kevésbé invazív eljárásnak számít. Nyitott kürettálásra akkor kerül sor, amikor a tasakképződés miatt közvetlen rálátásra van szükség – ilyenkor vertikális segédmetszéseket végzünk, amelyek érintik a mukogingivális határt. Komplex, horizontális csontleépüléssel járó esetekben apikálisan elcsúsztatott lebenyt alkalmazunk, kizárólag jelentős eltérés esetén, figyelembe véve annak esztétikai következményeit.

Regeneratív parodontológiai megoldások

Előrehaladott horizontális csontleépülés esetén a fogközök megnyílnak, ami jelentős esztétikai és funkcionális kihívást jelent. Ilyen esetekben a parodontológiai kezelési lehetőségek korlátozottak: a csontállomány teljes regenerációja gyakran nem érhető el. Ilyenkor protetikai megoldásokkal – például tisztítható, mosható híd készítésével – biztosítjuk a terület megfelelő higiéniáját és hosszú távú fenntarthatóságát, törekedve a legjobb esztétikai eredményre.

Vertikális csontdefektusok és csontkráterek kezelése

A fogágyat érintő vertikális csontdefektusokat – egyfalú, kétfalú és háromfalú csonttasakokat – a parodontális státuszfelvétel során tudjuk a legpontosabban vizualizálni és diagnosztizálni. Rendelőnkben a szakma szabályai szerint kizárólag olyan vertikális csontdefektusok regenerációját vállaljuk, amelyek prognózisa kedvező: háromfalú defektusok esetén, amennyiben a vertikális mélység szondával mérve legfeljebb 7 mm, dőlésszögük pedig 20-25 fok közötti.

Parodontológiai műtéteink során lágyrész-regenerációhoz kollagén mátrixot, PRF-et (thrombocyta-gazdag fibrint), valamint szabad kötőszöveti lebenyt (CTG) alkalmazunk, utóbbi esetében a szájpadlás szolgál donorterületként. Az irányított szövetregeneráció (GTR) lényege, hogy az általunk alkalmazott, saját fogak esetében a legnagyobb sikerességet biztosító regeneratív anyagot használunk, az Emdogaint (sertés-zománc mátrix derivátum), mely zománc-mátrix fehérjéket (amelogenineket) tartalmaz, és azért nevezik „pluripotensnek", mert képes többféle szövettípus – cement, parodontális rost és csont – egyidejű regenerációját elősegíteni a parodontális (fogágy) sebészetben. Ez nagyobb defektusok esetén még fokozható az Emdogain és a csontpótló anyagok együttes használatával.

Csontpótláshoz állati eredetű, abszolút prionmentes, liofilizált és gammasugárral kezelt xenograftokat használunk, amelyek anorganikus vázként szolgálnak a csontszövet benövéséhez és vaszkulárizációjához. Szükség esetén az állcsontból vett autogén csonttal blokkaugmentációt is végzünk a kiterjedtebb defektusok helyreállítására. Amennyiben a páciens számára a saját csont felhasználása nem megfelelő megoldás (félelem szempontjából) rendelkezésünkre állnak előre legyártott, különböző formájú, humán eredetű csontblokkok (bonealbumin), amelyek biztonságos alternatívát jelentenek a blokkaugmentációhoz.

Fogak eltávolítását követően előfordul, hogy az azonnali implantációhoz szükséges primer stabilitás nem érhető el – legyen szó előre látható helyzetről vagy műtét közben felmerülő ritka meghiúsulásról. Ilyen esetekben alveolus preservatiót végzünk: csontpótló anyag alkalmazásával vagy anélkül – helyzettől függően – cortical laminával végzett irányított szövetregenerációt (GBR) alkalmazunk.

Ezen kívül csontdefektusok mértékétől függően használunk kollagén membránt a Master Pin® szegecseivel rögzítve vagy kiterjettebb csontdefektusok esetében titánnal megerősített nem felszívódó teflon membránokat (cytoplast) melyeket a Profix® rendszer membráncsavarjaival rögzítjük. Legyen az saját autogén avagy bonealbumin csontblokk azokat a Profix® rendszer csontcsavarjaival rögzítjük. Adott esettől függően sima cytoplast teflon membránt Profix® sátorszeggel megtávasztva valamint xenograft alkalmazásával pótoljuk. A csontregeneráció (átlagosan 4-6 hónap, egyfalú csonttasak esetében vagy vertikális augmentáció esetén 8-9 hónap) után ezeket el kell távolítani.

A csontszövet sikeres regenerációja lehetővé teszi a lágyszöveti esztétika optimalizálását, ahol a digitális smile design segítségével a gingivális zenit pontos meghatározásával alakítjuk ki a páciens számára ideális mosolyt.

A páciens mosolyát nagy mértékben befolyásolja a keményszövetek (azaz a fogmedernek a fogat körülvevő csontképletek) lefutása, formája és kiterjedése, melynek sorvadását, felszívódását mindig követi a lágyrész kontúrja. A lágyrész kontúrja maga a fogak emergenciáját követő interdentális papillák (feszes keratinizált fogak közötti térben található fogínyszövet) lefutása.

Ha papillát szeretnénk elérni a parodontológiában vagy az implantológiában akkor az interproximális csont megléte elengedhetetlen és ezek ketten együttesen meghatározzák a gingivális zenitet.

Mi is az a gingivális zenit?

A gingivális zenit a fogíny szélének leginkább apikális (gyökér felé eső) pontjára utal, amikor a fogat a vestibularis (arc felőli) oldalról nézzük. A felső állkapocs középső metszőfogainál ez a pont általában kissé disztálisan (a fog függőleges középvonalától távolabb) helyezkedik el. Ez a finom aszimmetria hozzájárul a fogínyvonal természetesebb és harmonikusabb ívéhez. A természetes fogazatban a zenit helyzete határozza meg a fogíny kontúrját és szerkezetét. Implantátumos helyreállításoknál ennek a pontnak a reprodukálása vagy megőrzése sebészeti és protetikai kihívást jelent.

Miért kulcsfontosságú az implantológiában?

Az implantációs terápiában, különösen az esztétikai zónában, a gingivális zenit meghatározza:

✓ Az implantátum koronák és a szomszédos természetes fogak közötti vizuális harmóniát.

✓ A mosoly szimmetriáját és természetes megjelenését.

✓ A peri-implantáris lágyszövetek hosszú távú egészségét és stabilitását.

 

A gingivális zenit végső pozícióját befolyásoló kulcsfontosságú klinikai döntések:

✓ 3D implantátum pozícionálás: A buccolingualis és apicocoronalis elhelyezés meghatározó a lágyszöveti eredmények szempontjából.

✓ Lágyszövet-kezelés: A kötőszöveti graftok, az alveolus megőrzése és a lebeny kialakítása alapvető a fogíny kontúr újraalkotásához.

✓ Egyedi gyógyuló abutmentek és protetikai emergence profilok: Ezek lehetővé teszik a lágyszövet célzott formázását az ideiglenes pótlás során.

✓ A terhelés időzítése: Az azonnali terhelési protokollok segíthetnek megőrizni a gingivális zenitet, ha megfelelően javallt és kezelt.

Periimplantális sebészet – az implantátumok hosszú távú sikerének záloga

A periimplantális sebészet az implantátumok körüli csont- és lágyrészek állapotának megőrzésével, helyreállításával foglalkozik. Rendelőnkben protetikailag irányított tervezést és implantációt alkalmazunk, amely biztosítja, hogy az implantátum ideális pozícióba kerüljön mind funkcionális, mind esztétikai szempontból.

Az implantációt megelőzően vagy azt követően gyakran szembesülünk csont- és lágyrészhiányokkal, amelyek lehetnek horizontális vagy vertikális csontdefektusok, illetve a feszes, keratinizált íny elégtelensége. Ezek a hiányosságok jelentősen befolyásolhatják az implantátum hosszú távú stabilitását és az esztétikai eredményt.

A legnagyobb szakmai kihívást a keratinizált feszes íny teljes hiánya jelenti, amikor lágyrész kizárólag nyálkahártya szintjén van jelen. Ez az állapot fokozott periimplantitis-kockázattal jár, és komoly esztétikai valamint funkcionális kompromisszumhoz vezethet. Ilyen esetekben lágyrész-augmentációs technikákkal – szabad kötőszöveti lebeny (CTG), kollagén mátrix alkalmazásával – teremtjük meg a megfelelő biológiai környezetet az implantátum körül.

Mely esetekben lehetséges a csontaugmentáció?

Horizontális vagy vertikális csontaugmentációt kizárólag akkor vállalunk, amikor a beavatkozás esztétikailag és funkcionálisan kiszámítható eredménnyel jár. A tervezéshez digitális mosolytervezést, Exocad és DTX szoftvert alkalmazunk, melyek segítségével meg tudjuk határozni, hogy FP1 (fix pótlás 1, a továbbiakban FP1) – kizárólag fogkoronát tartalmazó –, FP2 (fix pótlás 2, a továbbiakban FP2) vagy FP3 (fix pótlás 3, a továbbiakban FP3) megoldás a legmegfelelőbb az adott esetben. Amikor a csontpótlás nem vezet elfogadható eredményhez, a szakma trendjeitől függetlenül nem ajánljuk a beavatkozást, és nem győzzük meg a pácienst olyan kezelésről, amely nem szolgálja valódi érdekét.

A protetikailag vezérelt digitális tervezés és a guided surgery kombinációja lehetővé teszi, hogy a kezelési tervet a páciens egyéni anatómiájához és esztétikai igényeihez igazítsuk. Ennek segítségével – megfelelő csont- és lágyszövet-menedzsmenttel – bizonyos esetekben a szakma szabályait követve lehetőségünk van FP-3-ból FP-2-t (több műfogínyt tartalmazó), vagy FP-2-ből FP-1-et (kizárólag fogkoronát tartalmazó pótlás) kialakítani mely esztétikailag kedvezőbb.

FP2 – rózsaszín kerámia megoldás

Amennyiben az FP1 szintű fogpótlás nem kivitelezhető, és a horizontális vagy vertikális csonthiány augmentációja nem megoldható, alternatív módszereket alkalmazunk. Mérsékelt csonthiány és masszív lágyrészhiány esetén – vagy ha a páciens időbeli, anyagi okokból, illetve félelem miatt nem vállalja a csont- és lágyrész-augmentációt – ideális megoldás az FP2 típusú pótlás. Ennek lényege a rózsaszín kerámia alkalmazása, amely esztétikusan pótolja a hiányzó lágyrészt, miközben stabil és tartós eredményt biztosít.

FP3 – rögzített hídprotézis

Nagyobb mértékű csont- és lágyrészhiány esetén a fix pótlás 3 során a csontot és az ínyt is egyben pótoljuk a fogpótlással (legyen az cirkónium vagy műanyag fogsor - magas minőségű, prémium garnitúrából kiválasztott individualizált fogakkal és ínyimitációval, például Gradia anyagból).

Több vagy régebbi foghiány esetén előfordulhat, hogy az FP3 – rögzített pótlás – sem jelent kivitelezhető megoldást. Ilyenkor a DTX Implant szoftver double scan módszerével (ideiglenes fogsorral készült CT és külön a fogsorról készült CT) tökéletes megoldás lehet az overdenture: borítófogsor, amely mezostruktúrára: stégre vagy retenciós elemekre (gömbfej vagy lokátor) helyezhető. Nagymértékű csont- és lágyrészhiány esetén ez az optimális választás.

Nagyobb mértékű csont és számottevő lágyrészhiány esetén, a klinikai eset függvényében csontrepesztést és csonttömörítést használunk a csontkínálat mennyiségi és minőségi növelésére, vagy pedig ritkán, legvégső esetekben jó eredménnyel használunk Megagen mini implantátumokat is (ezek 3 - 3,3mm átmérőjűek).